A dunai árvíz nyolcadik napján elérte az árhullám Budapest térségét.
891 cm-el tetőzött.
 |
| K hídnál; 2013.05.09.(foto:Bagira) |
 |
| Forrás |
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Duna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Duna. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. június 10., hétfő
2013. június 7., péntek
2013. június 6., csütörtök
Budapest - Árvíz idején
Az árhullám jelentősen befolyásolja a Duna mellett élők
életét az elkövetkező napokban.
885 centiméteren tetőzhet a Duna vízszintje hétfőn, ami a
rekord vízállásnál is magasabb lesz az előrejelzések szerint.
 |
| 2013.05.04. este 20 óra után, Timár utca magasságában(fotó: Bagira) |
 |
| 2013.05.05.-én a Margít híd (fotó: Kévi) |
 |
| 2013.05.05.-én a Margít híd (fotó: Kévi) |
 |
| 2013.05.05.-én a Margít híd (fotó: Kévi) |
 |
| 2013.05.05.-én a Margít híd (fotó: Kévi) |
 |
| 2013.05.05.-én a Margít híd (fotó: Kévi) |
 |
| 2013.05.05.-én a Battyhányi tér (fotó: Kévi)
The Hungarian parliament during the Danube's flood.
Budapest |
2012. augusztus 11., szombat
2012. augusztus 2., csütörtök
BKV hajóval úszik a család
 |
| Jászai Mari tér hajóállomás |
 |
| Cousine aprócskái |
 |
| Margit híd |
 |
| Petőfi híd alulról |
 |
| CET épülete |
 |
| Ami kell(het) az útra |
 |
| Végállomás, Kopaszi gát |
2012. július 13., péntek
Dűledező Római part
Mai sétánk közben a valamikor jobb időket látott épületek fényképezésével töltöttem. Mióta kutyám van, évek óta kisétálok vele erre a részre, és bizony az épületek sorvadnak, egyre rosszabb állapotba kerültek. Kamaszkoromból emlékszem micsoda élet volt errefelé, mennyi vállalati üdülő állt a pihenők rendelkezésére, mennyi szórakozásra és sportolásra alkalmas terület volt szépen gondozva.
2012. július 12., csütörtök
2009. augusztus 13., csütörtök
Római part
„Mint(h)a” nyaralás
A hangulat sajátos, emlékeztet a Balaton „csúcséveire”, a ’70-es, ’80-as években. Megtalálható itt minden, ami egykor megvolt: lángos, főtt kukorica, sült kolbász „koviubi”-val, palacsinta és gofri, no meg a hazai vízpartokon elmaradhatatlan tengeri (!) hal, a hekk. A strandgasztronómiát jól kiegészíti a családias, SZOT-üdülős életérzés: párok andalognak kéz a kézben, gyerekek futkorásznak, hintáznak a játszótéren, fiatalok söröznek, fröccsöznek vidáman a végeláthatatlan vendéglősoron. A vízparti nyaralás kellékei közül éppen csak a víz hiányzik. Már senki sem rohan a habok közé szertelenül, senki nem próbál csónakot a vízre bocsátani, csupán néhányan ücsörögnek a stégek mellett, s nézik, ahogy a Duna nyaldossa a part kavicsait.
A hangulat sajátos, emlékeztet a Balaton „csúcséveire”, a ’70-es, ’80-as években. Megtalálható itt minden, ami egykor megvolt: lángos, főtt kukorica, sült kolbász „koviubi”-val, palacsinta és gofri, no meg a hazai vízpartokon elmaradhatatlan tengeri (!) hal, a hekk. A strandgasztronómiát jól kiegészíti a családias, SZOT-üdülős életérzés: párok andalognak kéz a kézben, gyerekek futkorásznak, hintáznak a játszótéren, fiatalok söröznek, fröccsöznek vidáman a végeláthatatlan vendéglősoron. A vízparti nyaralás kellékei közül éppen csak a víz hiányzik. Már senki sem rohan a habok közé szertelenül, senki nem próbál csónakot a vízre bocsátani, csupán néhányan ücsörögnek a stégek mellett, s nézik, ahogy a Duna nyaldossa a part kavicsait.
Valami utánozhatatlan naiv bájjal bír, amitől az ember itt otthonosan elengedheti magát. Mindegy, hogy ki, és miben van, fürdőruhában, strandpapucsban, méregdrága, márkás cuccban vagy szakadt melegítőben, senki sem szólja meg, senki nem foglalkozik vele, mert itt mindenki tudja, hogy ő is egy a sok közül, aki ismeri a Római titkát. A hely olyan, akár egy varázsszelence, amelyet bármikor nyitunk is ki, mindig ugyanazt a sajátos képet mutatja. Ha rajtam múlna, én biztosan felvenném a hungarikumok közé.
Szöveg: Joó Annamária
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)