Forgách-kastély - Kubinyi Ferenc Múzeum - Szécsény

11 óra után végre beléphettünk a ferences kolostorba..kedves bölcsész srác a vezetőnk, és érdeklődésünk elragadja, majd 2,5 órás rendkívül érdekes és tartalmas túrára visz minket a kolostor hűvös falai közé, ....

Mindig szerettem magát az utazás tényét..leginkább a vonat indulását élvezem, de amúgy bármilyen módon kedvelem az indulást akárhova, valamerre...most is elfogott ez a kellemes érzés, és átlengte egész napom..várni és fogadni az új élményeket, tanulni ismerkedni a környezettel...

olyan gyorsan beérkeztünk Szécsénybe, hogy még az evésről is elfeledkeztünk..nagyon helyes kis város Szécsény...tisztaság virágok, kedves emberek fogadnak..

első megállónk a kolostor, de mégis inkább a Forgách-katélyt lessük meg...közel helyezkednek el egymáshoz.

"A Forgách-kastély 1973 óta múzeum, névadója Kubinyi Ferenc jogtudós, reformkori politikus és paleontológus. A kastély parkja természetvédelmi terület. A Múzeum 2006. június 1-jén nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt, ahol a következő állandó kiállításokat lehet megtekinteni: A szécsényi vár története, Évezredek üzenete-régészeti kiállítás, XIX. századi kastélybelső női lakosztálya (enteriőr kiállítás), Nógrádi várak története, Rákóczi kiállítás: Rákóczi relikviák, a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei eseményei, az 1705-ös szécsényi országgyûlés makettje. " (utikonyv.hu)

..a kiállításon szűk egy órát időzünk, rengeteg vár térképpel lehet itt megismerkedni..és egy csodálatos leányszoba látványa nem enged, mindig visszaszököm, még egy pillantás erejéig..

Nógrád

Erre a fehér ruhájú királynőként integető kecses templomra nem is emlékszem ...de valamelyik kanyarban ott volt..

Amikor elindulunk, nem is sejtjük milyen izgalmas és tartalmas dolgoknak nézünk elébe. Gyönyörúen süt a nap, nem spóról a melegével, hűvös szellő frissít fel, mikor éppen kezd forróbbá válni a levegő. Ideális idő élményszerző körútunk megkezdéséhez, vagy éppen folytatásához.

Cél: Nógrád megye északi része..Szécsény, Ipolytarnóc.

Markaz

"Ahol a Mátra és az Alföld összeér,

Ahol egy nagy tóba fut sok hegyi ér,

Ott van az én falum, neve Markaz,

 S ott gyűlnek az éveim, mint időhalmaz"

Markazi várrom 

631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. 

A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a XIV. sz. első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a XIII. században birtokokat szereztek.
Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.

Dűledező Római part

Mai sétánk közben a valamikor jobb időket látott épületek fényképezésével töltöttem. Mióta kutyám van, évek óta kisétálok vele erre a részre, és bizony az épületek sorvadnak, egyre rosszabb állapotba kerültek. Kamaszkoromból emlékszem micsoda élet volt errefelé, mennyi vállalati üdülő állt a pihenők rendelkezésére, mennyi szórakozásra és sportolásra alkalmas terület volt szépen gondozva.

Most bizony a gazdátlanság a falakba írta e tényt, omladoznak, sápadoznak, rogyadoznak A  Római Club 2001 tavasza óta áll üresen, s a képek is mutatják lassan menthetetlen lesz.

Elhagyott épületek a Római parton

Budapesti Vidám Park

A terület már az 1800-as években helyet adott a Vurstlinak. Az előkelő Angol Parkot pedig egy évszázada nyitották. A mai intézmény a Vurstli és az Angol Park 1950-ben történt összevonásával jött létre. A Hullámvasút 1922-ben épült. Ma műemlék.

Történetéről még nem írtam a blogomban, most pótolom, Cousine gyakran hozza ki - születésnapi ajándékként- egyre gyorsabban növő unokáit.

Történetéről itt olvashattok.

Pár kép a hangulat visszaadásának érdekében Cousine-tól, természetesen gyerek szemszögből.

Az angyalokkal, hintókkal, barna és fekete paripákkal forgó Körhinta 1906-ban épült, és hajdan egy alsó teremben körbe-körbejáró lovak hajtották. Háborúk, forradalmak koptatták díszeit, fakították színeit, de soha nem állt meg hosszabb időre, még a felújítás alatt sem. Az évtizedek során kopott, romlott a berendezés, bár időről időre átfestették, fel-felújították a figurákat. 1994-ben már nem lehetett halasztani a teljes rendbehozatalt. Amikor a lovakról és hintókról szedték le a festéket, meglepődve tapasztalták a mesterek, hogy 10-15 rétegnyi került az eredeti tetejére. A restaurálás során derült ki, hogy a lovacskák sem egyidősek. Az álló lovak idősebbek és valahonnan máshonnan kerültek ide. A kupolafreskó is később készült. A falakat egyszerű szecessziós szalagornamentika díszítette, amely a homlokzati attika vasdíszítésével volt rokon. A szecessziós épület tervezőjét nem ismerjük ugyan, de az "ottowagneri" stílusjegyek a Kármán és Ulmann építészirodára terelik a gyanút, akik a bécsi mester leghívebb követői voltak Magyarországon. A szecessziós külső és neorokokó belső ellenére a Körhinta egységes mű. A felújítási költségre a pénzt úgy kellett "összekalapozni" Ráday Mihály és a Körhinta Alapítvány segítségével, valamint a Vidámpark több évnyi felújítási pénzének felhasználásával. A felújítás Baliga Kornél építőművész tervei alapján és irányítása mellett három telet vett igénybe 1994 és '97 között. Ma újra régi szépségükben forognak a lovak, a hintók, a harsonás angyalok, és jól láthatók a freskók. A játék nem véletlenül kapott az europai kulturális örökség részeként 1997-ben Europa Nostra díjat.(forrás:http://epulettar.hu.)

Budakeszi erdő

Budakeszierdő eredeti neve Erdődűlő volt, a főváros 1892-ben vásárolta meg Budakeszitől. A székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvénycikk csatolta Budapesthez. Nagy kiterjedésű erdős terület, amelyet Csillebérc, a Normafa, a János-hegy, valamint Budakeszi határol.

Az 547 hektár területű városrészt többségében erdők borítják: tölgyesek, bükkösök, valamint mesterségesen betelepített fenyvesek. Felszínét völgyek és magaslatok tagolják, ezek közül a legfontosabbak a Diófás-tető, a Meredek-csúcs, a Magaskő vagy az Ingovány. Legszebb részének a Virágvölgyet tartják, ezt keresztezi a gyermekvasút is.

A természet védelmét szolgálta, hogy a Budakeszi felől a hegyeken átvezető utakat elárkoltatták, mondván, kocsikkal ne lehessen közlekedni errefelé.
Elzártsága és érintetlensége miatt azonban egyre több beruházás kezdődött, amelynek épp ilyen vidékre volt szüksége. A jó levegő "tehet" arról, hogy 1901-ben Korányi Frigyes kezdeményezésére megépítették az Erzsébet királyné Szanatóriumot, amely ma az alapító nevét viseli: Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet. Hasonló okok miatt épült a budai MÁV Kórház és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (egykor Fodor József TBC Intézet) is. Ide helyezték át az első világháborút követő országvesztés után az Ógyalláról költözni kényszerülő csillagvizsgálót, valamint itt talált otthonra a KFKI kutatóintézete is.
 

A Budakeszi út 1874-ben kapta a nevét. Először 1333-ban említik az utat, egy oklevélben, mint ami Székesfehérvárra vezet. A török időkben „Kesislik jolu”, vagyis a Barátok útja elnevezést viselte, utalva a pálos kolostorra.

 Ma a páros számozású oldala a XII., a páratlan a II. kerülethez tartozik.

Két Mária-kegyhely is található itt: az egyik a már említett Makkosmária, a másik az Erzsébet-térdeplő.

Makkosmária históriája az 1731-es évig nyúlik vissza, ekkor történt, hogy Traub János budakeszi polgár súlyos betegségéből való gyors felépülését követően egy budai festőtől olajképet vásárolt, amely a Jézust tápláló Szűz Máriát ábrázolta. Hálaadásképpen a festményt egy tölgyfára függesztette. Hamarosan sokan kezdték el látogatni a helyet. Acsádi Ádám Péter veszprémi püspök 1730 körül engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék, és nem sokkal ezt követően a hívek adományaiból felépült egy kis kápolna. Ez volt a makkosmáriai kegytemplom elődje.
Makkosmária neve e történetből ered. Érdekes módon épp a templom bejáratánál húzódik a kerület és egyben a főváros határa is, így a makkosmáriai rét a Hegyvidékhez, míg a templom Budakeszihez tartozik. A ma is álló templomot 1950-ben szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök. A makkosmáriai kegytemplom felelőse a mindenkori budakeszi plébános, aki eleinte a jezsuita rendet bízta meg a kezelésével, majd 1995-től a domonkos rend látja el a pasztorációs munkát

Az Erzsébet-térdeplő a János-hegy és a Normafa között épült út mentén található. Az erdőben már az 1800-as évek második felétől egy Mária-kép függött egy nagy bükkfán. Mária-napokon budakesziek zarándokoltak fel ide imádkozni, innen mentek tovább a Szent Anna-kápolnához. Az erdei zarándokhelyet Erzsébet királyné is felkereste sétái során. Az ő emlékére állíttatta Glück Frigyes székesfővárosi tanácstag, a Svábhegy Egyesület egykori elnöke Erzsébet királyné szobrát (Strobl Alajos alkotását) a Mária-zarándokhely mellé.

Budakeszierdő a XII. kerület „lakatlan” részének számít, azonban a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozik, így remélhetőleg továbbra is betölti azt a funkciót, amit eredetileg szántak neki, és a fővárosiak számára kedvelt kirándulóhely marad. Érintetlen természet a város határain belül.

(forrás:http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum)

Miskolc-Tapolca park látnivalói

A park az idegenforgalmat, valamint a szabadidő kulturált eltöltését szolgálja. Az Árpád-kori apátság parkerdejéből kialakított, Miskolc város által 1937-ben megvásárolt, intenzíven fejlesztett park területe és tórendszere az üdülőkörzet egyik gyöngyszeme. A park területén évszázados, dendrológiai szempontból ritka fajokban gazdag növényzet található, melyet az évtizedek során kialakult rendkívül gazdag állatvilág (elsősorban madarak) színesít. Kiemelkedő eleme a csónakázótó, aminek mentén megmaradt a forrásláp égeres növénytársulása, és az ezt szegélyező idős kocsányos tölgyes. Az 1999. évben magyarázó táblákkal látták el az itt tenyésző növényeket, így a látogató az esztétikai élmény mellett természettudományos ismereteit is bővítheti. Területe: 6 hektár.

Csónakázó tó

A tapolcai park központi eleme a csónakázó tó. Egykori kiterjedésének ma már fele, mintegy 11.000 m2 (1997-ben pontosan 10.106 m2) felületi nagyságú.Régi képeslapokon égerfákkal borított kis szigetek emelkedtek ki belőle, ami napjainkban is megtalálható.Egy 18 fokos forrás táplálta, amelynek vízhozama percenként 9.000 liter volt.Ez a tó, illetőleg túlfolyása a Hejő patak eredője. A különböző mérések eliszaposodási folyamatra utalnak, vízmélysége folyamatosan csökken.Mai partfala és körülövező sétánya, útburkolata az utóbbi években folyamatosan készült, illetve készül.Ezt megelőzően 1959-ben építették ki a tó - néhol még ma is látható - partfalát, s ekkor alakították ki a csónakkikötőt is.Balázs D. Oszkár 1997-ben végzett vizsgálata alapján tudjuk, hogy a tómederben átlagosan 30 cm vastagságú iszap található, a legnagyobb vízmélysége 1,8 méter és az eredeti meder legmélyebb pontja a felszíntől 2,1 méterre van.A víz a tómederben átlagosan 7,5 naponként teljes mennyiségében kicserélődik.

 

Bobpálya

Miskolctapolcán található Magyarország legizgalmasabb bobpályája. A 800 méter hosszúságú lesiklópálya már önmagában is kuriózum, a hozzá kapcsolódó természeti környezet utánozhatatlan élménytuningot jelent.

 

(forrás:kirandulastervezo.hu)

Molla Szadik sírja

foto:Kévi

"Világszerte ismert magyar Kelet-kutató, nyelvtudós és író, Vámbéry Ármin keleti utazásából, az Aral-tó mellől Magyarországra hozott egy fiatal tatár-üzbég mollát (mohamedán szerzetesjelöltet), aki Mollah Iszhak, Molla Szadik, Csagatai Izsák néven haláláig Magyarországon élt, és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában lett altiszt, egyszersmind Vámbéry professzor mellett inaskodott. A Fejér megyei Velence falu temetőjében álló sírköve előtt száztíz éve tisztelegnek a látogatók és a zarándokok. Csak Gül Baba és II. Szulejmán magyarországi emlékhelyének látogatottsága hasonlítható az övéhez. ... „Vámbéry és tatárja” összetartoztak, legendáriumuk máig élő, számos anekdota keletkezett róluk". (forrás: http://www.kalligram.com/)

Az Üzbegisztán csatagáj törökségéhez tartozó iszlám hitű Molla Szadik – eredeti nevén Iszhak Szadik – az Aral-tó partján született 1836-ban. A Molla előnév mutatta, hogy írást és olvasást ismerő, a Koránt magasabb szinten tanulmányozó mohamedán szerzetesjelölt volt. Magyarországon több néven is ismert volt: Molla Szadik, Csatagáj Izsák, Kongráti Izsák, Iszhak molla, Molla Tatár, Molla Izsák.
   Vámbéry Ármin neves keletkutató, őstörténész és nyelvtudós hozta magával Khívából Magyarországra. Mekkába akart Vámbéryvel eljutni, ami aztán nem adatott meg számára és hazájába sem tért már vissza.   
   Budapesten az MTA Könyvtára keleti kéziratok osztályának altisztje lett, emellett többeket is tanított a tatár, üzbég s más nyelvekre. Ő volt Vámbéry Armin jobbkeze, egyúttal nyelvmestere és „élő szótára” is, hisz egész Európában ő volt az egyetlen, aki anyanyelvi szinten ismerte a türk nyelveket, így az üzbég mellett saját anyanyelvét, a csatagájt is, ami a közép-ázsiai törökség közös irodalmi nyelve is volt.  
   Iróként és fordítóként is ismert. Meséket és mondákat fordított magyarra és tett közzé több közép-ázsiai nyelvből Csatagáj (Csatagai) Izsák néven. Legnagyobb munkája Arany János: Rege a csodaszarvasról c. költeményének csatagáj török nyelvre fordítása(Adsájib szujgunnun hikájeti), ami azonban soha nem jelent meg nyomtatásban (MTA Kézirattár). Számos csatagáj-török, üzbég, tatár irodalmi mű, tanulmány kiadásának volt nyelvi közreműködője, segítője.   
   Amikor Vámbéry Armin elment Magyarországról, a velencei Hauszmann családnál helyezte cl munkatársát és barátját, Molla Szadikot. Később Szadik Izsák egy velencei asszonnyal élt együtt, jól beszélt magyarul, a velencei emberek szerették, tisztelték. Bár iszlám hitét soha nem hagyta cl, mégis jó barátságot ápolt a helyi tudós tiszteletes lelkésszel, Decsi Jánossal, aki 51 évig volt Velence református prédikátora.  
   Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett a szívével. 1892-ben hunyt el, s mohamedán szertartással és katonai tiszteletadással temették el a velencei református temetőben.A velencei síremléket a Velencei Református Egyház közösség, a Lakiteleki Népfőiskola és az egyik parlamenten kívüli párt közösen újíttatta fel.
Forrás: V-tó