Budakeszi erdő

Budakeszierdő eredeti neve Erdődűlő volt, a főváros 1892-ben vásárolta meg Budakeszitől. A székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvénycikk csatolta Budapesthez. Nagy kiterjedésű erdős terület, amelyet Csillebérc, a Normafa, a János-hegy, valamint Budakeszi határol.

Az 547 hektár területű városrészt többségében erdők borítják: tölgyesek, bükkösök, valamint mesterségesen betelepített fenyvesek. Felszínét völgyek és magaslatok tagolják, ezek közül a legfontosabbak a Diófás-tető, a Meredek-csúcs, a Magaskő vagy az Ingovány. Legszebb részének a Virágvölgyet tartják, ezt keresztezi a gyermekvasút is.

A természet védelmét szolgálta, hogy a Budakeszi felől a hegyeken átvezető utakat elárkoltatták, mondván, kocsikkal ne lehessen közlekedni errefelé.
Elzártsága és érintetlensége miatt azonban egyre több beruházás kezdődött, amelynek épp ilyen vidékre volt szüksége. A jó levegő "tehet" arról, hogy 1901-ben Korányi Frigyes kezdeményezésére megépítették az Erzsébet királyné Szanatóriumot, amely ma az alapító nevét viseli: Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet. Hasonló okok miatt épült a budai MÁV Kórház és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (egykor Fodor József TBC Intézet) is. Ide helyezték át az első világháborút követő országvesztés után az Ógyalláról költözni kényszerülő csillagvizsgálót, valamint itt talált otthonra a KFKI kutatóintézete is.
 

A Budakeszi út 1874-ben kapta a nevét. Először 1333-ban említik az utat, egy oklevélben, mint ami Székesfehérvárra vezet. A török időkben „Kesislik jolu”, vagyis a Barátok útja elnevezést viselte, utalva a pálos kolostorra.

 Ma a páros számozású oldala a XII., a páratlan a II. kerülethez tartozik.

Két Mária-kegyhely is található itt: az egyik a már említett Makkosmária, a másik az Erzsébet-térdeplő.

Makkosmária históriája az 1731-es évig nyúlik vissza, ekkor történt, hogy Traub János budakeszi polgár súlyos betegségéből való gyors felépülését követően egy budai festőtől olajképet vásárolt, amely a Jézust tápláló Szűz Máriát ábrázolta. Hálaadásképpen a festményt egy tölgyfára függesztette. Hamarosan sokan kezdték el látogatni a helyet. Acsádi Ádám Péter veszprémi püspök 1730 körül engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék, és nem sokkal ezt követően a hívek adományaiból felépült egy kis kápolna. Ez volt a makkosmáriai kegytemplom elődje.
Makkosmária neve e történetből ered. Érdekes módon épp a templom bejáratánál húzódik a kerület és egyben a főváros határa is, így a makkosmáriai rét a Hegyvidékhez, míg a templom Budakeszihez tartozik. A ma is álló templomot 1950-ben szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök. A makkosmáriai kegytemplom felelőse a mindenkori budakeszi plébános, aki eleinte a jezsuita rendet bízta meg a kezelésével, majd 1995-től a domonkos rend látja el a pasztorációs munkát

Az Erzsébet-térdeplő a János-hegy és a Normafa között épült út mentén található. Az erdőben már az 1800-as évek második felétől egy Mária-kép függött egy nagy bükkfán. Mária-napokon budakesziek zarándokoltak fel ide imádkozni, innen mentek tovább a Szent Anna-kápolnához. Az erdei zarándokhelyet Erzsébet királyné is felkereste sétái során. Az ő emlékére állíttatta Glück Frigyes székesfővárosi tanácstag, a Svábhegy Egyesület egykori elnöke Erzsébet királyné szobrát (Strobl Alajos alkotását) a Mária-zarándokhely mellé.

Budakeszierdő a XII. kerület „lakatlan” részének számít, azonban a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozik, így remélhetőleg továbbra is betölti azt a funkciót, amit eredetileg szántak neki, és a fővárosiak számára kedvelt kirándulóhely marad. Érintetlen természet a város határain belül.

(forrás:http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum)