Szentendre

A Dunakanyar ékszerdobozának nevezett kisváros, - mely méltón viseli a "Művészetek városa" elnevezést - sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be.

Szentendrén található Szerb Ortodox Egyház püspöki széktemplom. A 32 méter hosszúságú, 14 méter szélességű és 15 méter belső magasságú székesegyház belseje és berendezése kimagaslóan értékes. A nagyméretű ikont Ösztovics Vazul szerémségi festőművész készítette 1777-1781-ben.

Az ortodox istentiszteleti rendtartás előírása szerint a liturgiát a híveknek állva kell végighallgatniuk, ezért a szentendrei székesegyházban sincsenek padok, csupán néhány támaszkodószék a falak mentén, a jómódúak és előkelők számára. Itt nyugszik Vujicsics Tihamér zeneszerző.

A Preobrazsenszka kerítésfalának copf stílusú díszkapuja. A kovácsoltvas kapuszárnyakat Olhauser József szentendrei kovácsmester készítette 1803 és 1806 között. A messze földön híres szerb búcsút emberemlékezet óta a templomban és udvarán tartják.

A város három dombra épült. Ez az oka annak, hogy bármerre járunk, lépten-nyomon háztetőkkel és templomtornyokkal találkozunk. A háttérben pedig mindenütt előbukkannak a Pilis hegyei.

Szent Péter és Pál-templom - Szentendre

Szentendre legnagyobb temploma eredetileg görögkeleti szerb templomként épült. Nevét a Ciprovacból érkezett menekültek után kapta.

Helyén először fatemplom állt, majd 1750-től épült fel a kőtemplom. A szerb lakosság folyamatos hazavándorlása után a XX. században a katolikus egyház tulajdonába került.

A templom berendezése egyszerű, a falak fehérek, freskói nincsenek; korábbi értékes felszerelését a hazatelepülők magukkal vitték.

A város legrégebbi és egyben névadó (Szent András tiszteletére felszentelt) műemléke. A mai templom a korábbi -a tatárjárás alatt tönkrement- templom helyére épült 1241-80 között.

Az óratorony a XIV. század elején épült hozzá. A török dúlás után az ideérkező római katolikus dalmátok vették használatba. 1751-ben kapta meg mai külső-belső architektúráját, azaz a gótikus arányok és statikus elemek megőrzése mellett barokk formáját.

Középkori eredete miatt ez a templom is szentélyével keletre fordul. A délnyugati támpillér sarkán az 1300-as évekből származó, kőből faragott napóra kapott helyet.

Vaskereszt

Szentendre szívében a Fő téren található.
Aki Szentendrére megy, az biztosan meglátja, nem lehet eltéveszteni.

Az 1763. évi pestisjárványnak állít emléket a kereszt, amely alatt a hagyomány szerint fejjel lefelé egy pestisben elhunyt embert temettek el.
1990-ben felújították.

Körösi Csoma Sándor emléksztupa

Cseng a csend

A sztupa hagyományos buddhista szakrális épület, amelyből nagyon sok van Ázsia buddhista országaiban. Megalkotásának módját maga Buddha határozta meg 2500 évvel ezelőtt. A tökéletesen megvilágosult szellemet testesíti meg, amely a határtalan bölcsesség, a határtalan együttérzés és szeretet elválaszthatatlan egysége. A határtalan bölcsesség önmagunk szelleme igaz természetének és a világ igaz természetének teljes, direkt ismerése. A határtalan együttérzés és szeretet minden lény felé egyaránt irányul, és mint ahogy a Nap sugarai minden lényre egyaránt sütnek, nem tesz különbséget ellenség és barát között. Minden lény szellemében megvan a határtalan bölcsesség, valamint a határtalan együttérzés és szeretet csírája, ezek teljes megvalósításának képességével együtt. A sztupa a világban működő külső és belső romboló erők ellensúlyozására épül. Külső, lépcsős formája a spirituális fejlődés, megvilágosulás felé vezető fokozatos útját jeleníti meg. Belsejében megvilágosult lényektől származó szent relikviák, szimbólumok és írások találhatók. A sztupa a béke, a boldogság és jólét teremtésére, megszilárdítására épült, Őszentsége a XIV. Dalai Láma szentelte fel 1992. július 22.-én, a magyarországi egyházak és a Magyar Köztársaság meghívott képviselői jelenlétében. Sztupa a magyar bodhiszattva (buddhista szent), Körösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült.

Forgách-kastély - Kubinyi Ferenc Múzeum - Szécsény

11 óra után végre beléphettünk a ferences kolostorba..kedves bölcsész srác a vezetőnk, és érdeklődésünk elragadja, majd 2,5 órás rendkívül érdekes és tartalmas túrára visz minket a kolostor hűvös falai közé, ....

Mindig szerettem magát az utazás tényét..leginkább a vonat indulását élvezem, de amúgy bármilyen módon kedvelem az indulást akárhova, valamerre...most is elfogott ez a kellemes érzés, és átlengte egész napom..várni és fogadni az új élményeket, tanulni ismerkedni a környezettel...

olyan gyorsan beérkeztünk Szécsénybe, hogy még az evésről is elfeledkeztünk..nagyon helyes kis város Szécsény...tisztaság virágok, kedves emberek fogadnak..

első megállónk a kolostor, de mégis inkább a Forgách-katélyt lessük meg...közel helyezkednek el egymáshoz.

"A Forgách-kastély 1973 óta múzeum, névadója Kubinyi Ferenc jogtudós, reformkori politikus és paleontológus. A kastély parkja természetvédelmi terület. A Múzeum 2006. június 1-jén nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt, ahol a következő állandó kiállításokat lehet megtekinteni: A szécsényi vár története, Évezredek üzenete-régészeti kiállítás, XIX. századi kastélybelső női lakosztálya (enteriőr kiállítás), Nógrádi várak története, Rákóczi kiállítás: Rákóczi relikviák, a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei eseményei, az 1705-ös szécsényi országgyûlés makettje. " (utikonyv.hu)

..a kiállításon szűk egy órát időzünk, rengeteg vár térképpel lehet itt megismerkedni..és egy csodálatos leányszoba látványa nem enged, mindig visszaszököm, még egy pillantás erejéig..

Nógrád

Erre a fehér ruhájú királynőként integető kecses templomra nem is emlékszem ...de valamelyik kanyarban ott volt..

Amikor elindulunk, nem is sejtjük milyen izgalmas és tartalmas dolgoknak nézünk elébe. Gyönyörúen süt a nap, nem spóról a melegével, hűvös szellő frissít fel, mikor éppen kezd forróbbá válni a levegő. Ideális idő élményszerző körútunk megkezdéséhez, vagy éppen folytatásához.

Cél: Nógrád megye északi része..Szécsény, Ipolytarnóc.

Markaz

"Ahol a Mátra és az Alföld összeér,

Ahol egy nagy tóba fut sok hegyi ér,

Ott van az én falum, neve Markaz,

 S ott gyűlnek az éveim, mint időhalmaz"

Markazi várrom 

631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. 

A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a XIV. sz. első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a XIII. században birtokokat szereztek.
Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.

Dűledező Római part

Mai sétánk közben a valamikor jobb időket látott épületek fényképezésével töltöttem. Mióta kutyám van, évek óta kisétálok vele erre a részre, és bizony az épületek sorvadnak, egyre rosszabb állapotba kerültek. Kamaszkoromból emlékszem micsoda élet volt errefelé, mennyi vállalati üdülő állt a pihenők rendelkezésére, mennyi szórakozásra és sportolásra alkalmas terület volt szépen gondozva.

Most bizony a gazdátlanság a falakba írta e tényt, omladoznak, sápadoznak, rogyadoznak A  Római Club 2001 tavasza óta áll üresen, s a képek is mutatják lassan menthetetlen lesz.

Elhagyott épületek a Római parton